Üdv itt nálam!

Pete Viktóriának hívnak, író vagyok, szerkesztő és coach.

Eredeti végzettségem jogász, de azt a pályát elhagytam (nem olyan túl régen, még mindig próbálom hozzászoktatni magam ehhez a gondolathoz ). Húsz évig úgy nevezett “rendes munkám” volt, a közigazgatásban dolgoztam, jogtanácsosként. Voltak ennek olyan részei, amiket nagyon szerettem (például az ügyintéző kollégák és az ügyfelek részére nyújtott tanácsadás, képzések szervezése és tartása, mentorálás, de mindig ezekre volt a legkevesebb idő, a napi taposómalom mellett).

Mindig szerettem volna viszont valami mást csinálni, valami igazán önmegvalósító dolgot, valami fontosat.

Ezért 2023-ban felmondtam a munkahelyemen.

Már a felmondásom előtt is kerestem az utamat, sőt még mindig keresem. Felvételiztem az ELTE pszichológia szakára, ahol elvégeztem négy évet, de munka mellett még nem sikerült befejeznem. Részt vettem egy magyar és egy angol coach képzésen, számos workshopon és kurzuson. Próbálok folyamatosan új dolgokat tanulni. Az elmúlt egy évben például több különböző szerkesztői kurzust végeztem el.

Leginkább és elsősorban írni szeretek.

Három regényt fejeztem be eddig, jelenleg a negyediken dolgozom. Nagyon nehezen jutottam el az első regényem befejezéséig, ha teljesen őszinte akarok lenni ezzel kapcsolatban, gyakorlatilag húsz évig tartott.

Amióta megtanultam olvasni, imádom a könyveket és nagyjából azóta találok ki történeteket. Tíz évesen vetettem papírra az első krimimet. 🙂 Mondhatjuk, hogy mindig is az volt az álmom, hogy író legyek, de nagyon sokáig nem lettem. Még mindig megvan a több tucat teleírt füzet, mindenféle ötletekkel, regény kezdeményekkel, de soha semmit nem fejeztem be. Írtam fanfiction-t angolul, amikor felfedeztem, hogy létezik ilyesmi. Elmentem egy forgatókönyvíró tanfolyamra. Ötletekkel mindig tele voltam, de nem valósítottam meg őket.

2017-ben a munkahelyem hatalmas átalakuláson ment keresztül, ami nagyon rosszul érintett. Akkor még nem jutottam el a teljes váltásig, de addig igen, hogy felülbíráljam az elköteleződéseimet. Abbahagytam a tizenkét órázást és a hétvégi munkavégzést, eldöntöttem, hogy mi is az a történet, amit meg akarok írni és a felszabadult időmet az írásra fordítottam. És befejeztem az első regényemet, ami a Szellemfények címet kapta, egy paranormális fantasy, ami az ókorban játszódik, Efezoszban. 2018-ban töltöttem be a negyvenet és azt akartam, hogy a születésnapom évében megjelenjen a könyv, szóval a szerzői kiadás mellett döntöttem.

Nagyjából ezután kezdtem csak igaziból megismerkedni a kiadói környezettel, a lehetőségekkel, a különféle írói csoportokkal, pályázati lehetőségekkel. A két későbbi regényemet így már próbálom tudatosabban kezelni és bejuttatni egy hagyományos kiadóhoz, illetve igyekszem minél többet megtanulni a magánkiadásról, ha mégis erre adnám a fejemet.

A második regényem (a Szívdobbanás), szintén paranormális fantasy, a második világháború idején játszódik. Ezt az Aranymosás pályázatra küldtem be 2022-ben. Túljutott az első körön, aztán nemleges lektori véleményt kapott, de mielőtt lett végső eredmény az Aranymosást megszüntette a Könyvmolyképző Kiadó, a gazdasági helyzet miatt. Így (kisebb átírás után) a regényt beküldtem a Maxim Kiadó idei pályázatára, most az eredményre várok.

Közben persze dolgoztam a harmadik regényemen is, ami szintén fantasy (egy alternatív Magyarországon játszódik, a címe Kirekesztettek). Ezt a Moobius Kiadó által szervezett Kortárs Irodalmi és Mentorprogramra küldtem be, szintén 2022-ben és legnagyobb meglepetésemre nyertem. 2022. december 31-ig kellett beküldenem a kész kéziratot, ami meg is történt és most már elég közel állok a kiadáshoz. (Igaz, a pályázati kiírás szerint, a könyv sajnos csak e-book formában jelenik meg, de mégis egy hagyományos kiadónál!)

Nagyon sokat kellett (és még mindig kell) dolgoznom az elakadásaimon. Én egy extrémen introvertált személyiség vagyok, így nagyon nehezen mutatom meg magam, nagyon nehezen nyitok mások felé. Maga az írás, mint folyamat, nagyon is megfelel a személyiségemnek, de az, amikor beszélni kell erről, amikor meg kell mutatni másoknak az eredményt, az viszont pont ellentétes vele.

Ha befejezem a regényem, azt meg is kell mutatnom valakinek. Valójában az ettől való félelem tartott vissza attól, hogy befejezzek bármit is, mert akkor már nem lett volna további kifogás. Fel- és be kellett ismernem a legnagyobb félelmeimet ahhoz, hogy szembenézhessek ezekkel és szép lassan túlléphessek rajtuk. Ez egy folyamat. És nem csak egy félelmem van. És néha visszaesek. De állandóan új módszereket keresek és mindig továbblépek valamerre.

Arra jöttem rá, hogy sokan mások is küzdenek hasonló problémákkal, vagy másmilyenekkel, amik viszont ugyanúgy akadályozzák őket a céljaik elérésében. Én pedig szeretnék másoknak is segíteni az álmaik megvalósításában, abban, hogy megtalálják a valódi céljaikat, hogy íróvá váljanak, hogy befejezzék a történeteiket és hogy ezek a történetek olyan jók legyenek, amilyenek csak lehetnek.

Amit a coachingról és a pszichológiáról tanultam, azt szeretném összekapcsolni az írásról és szerkesztésről tanultakkal. Ha szeretnél többet megtudni a szolgáltatásaimról, nézd meg az ajánlatokat:

Szolgáltatások

Ha jobban érdekel coach tevékenységem, nézd meg itt az oldalon a coaching menüpontot.

És itt egy kis ajándék, ami elindíthat az önismeret útján. Ez egy munkafüzet, ami a legalapvetőbb céljaid beazonosításához próbál segítséget nyújtani:

Bármilyen kérdésed van, keress nyugodtan: