A pozitív változásokról

Ha belépsz néhány pszichológiai témájú csoportba és feliratkozol egy-két hírlevélre, akkor nagyon hasznos és érdekes dolgokra bukkanhatsz. Az elmúlt egy évben már három ingyenes on-line pszichológiai konferencián vettem részt, legutóbb múlt szombaton. Ez, ahogy a cím is jelzi, a pozitív változásokról szólt.

A hat előadásból három kifejezetten értékes volt számomra, összefoglaltak néhány olyan témát, amikről volt valami fogalmam, de így egyben nagyon tanulságos volt hallani és elhangzott egy pár jó ajánlás, hogy honnan lehet további információkat szerezni, milyen könyveket lenne érdemes még elolvasni, vagy hol lehet további gyakorlati tudást szerezni.

Az egyik program (ez nem kifejezetten előadás volt, hanem inkább beszélgetés) a gyászfeldolgozásról szólt Sarungi Emőke és a konferenciát szervező Bagdi Bella részvételével. Sokat beszéltek arról – amit hallottam már persze -, hogy nem csak halálesetek következménye lehet a gyászreakció, hanem például egy kapcsolat befejeződésének vagy egy munkahely megszűnésének is, de itt azt is megemlítették, hogy az álmaink elvesztése is válthat ki ilyen hatást. Az álmaink elvesztése. Az álmaink a valódi, legigazabb énünkről szólnak, az álmaink halála a valódi énünk halála. Hát persze, hogy gyászoljuk, de ez így még sosem jutott eszembe.

(És csak mert minden mindennel összefügg és furák az asszociációim: Látta valaki a Wonka című filmet? ”Minden jó dolog a világon egy álommal kezdődött.” Ezt mondta Willynek az anyukája és erről szól az egész film. Csak én sírtam rajta?)

Oké, de szokás szerint nem is erről akartam beszélni.

Nem sok olyan dolog van, ami közben ne járna a fejemben a folyamatban lévő írásom (néha meg a számos folyamatban lévő történet-ötletem). Lehet, hogy ez nem egészen normális, de ez van. :) Egyrészt, a mostani főszereplőm (Gergő) gyászol (a nagymamáját, a kapcsolatát és ki tudja még mit), másrészt ez egy paranormális thriller és Gergő egy médium, szóval rengeteg kapcsolata van a halállal és a gyászolókkal. Így, ebből a gyászfeldolgozásról szóló előadásból is beszivárogtak információk a történetbe és igaziból csak ekkor jutott eszembe, hogy a gyász mennyire összekötő motívum a sztoriban.

De eszembe jutott még más is: a segítő foglalkozásokról. Ez nem teljesen új, mert azóta foglalkoztat a téma, amióta kitaláltam a cselekmény fő szálát. A regényben szerepel több pszichológus és több pszichiáter is. Jók és rosszak – a munkájukban és a jellemükben is. Azért lett mindegyikből több, mert nem akartam a segítő szakmában lévő embereket kizárólag veszélyesként beállítani, főleg mivel sokan gondolnak ilyesmit amúgy is. Azt sem akarom, hogy a lelki és mentális problémákra egyszerű paranormális választ adjak és ezzel akaratlanul is tagadjam a létezésüket.

Nagyon fontosnak tartom, hogy az emberek megkeressenek segítő szakmákban dolgozókat a problémáikkal. Ha nem így gondolnám, nem tanultam volna pszichológiát és eszembe sem jutna coachként dolgozni. De azt is látom, hogy mennyien visszaélnek ezekkel a dolgokkal. Pszichológusokból motivációs guruk lesznek, meg szélsőséges nézeteket terjesztő Youtube sztárok. A tudásukat nem segítésére, hanem manipulációra és pénzgyűjtésre használják, vagy még rosszabb dolgokra.

A konferenciához mindez úgy kapcsolódik, hogy ebben a hatalmas zajban a rendes segítőknek is meg kell próbálni valahogy érvényesülni, megtalálni a “célközönséget”, vagyis azokat az embereket, akik pont az ő segítségükkel tudnának pozitív változást elérni. A konferenciát is reklámozták, és készült hozzá egy látványos intro és mindegyik előadás előtt lejátszották ezt, meg a szervezők reklámját is (ami szintén eléggé hatásosra vagy talán hatásvadászra? sikerült). Én meg azon gondolkoztam, hogy milyen keskenyek ezek a határmezsgyék. Mikor fordul át valami az elérés szándékából manipulációba? És komolyan biztos vagyok benne, hogy a konferencia szervezőiben csak és kizárólag jó szándék van, nem is erről van szó.

Mindenki vágyik a pozitív változásra. Ennek reményében az emberek sok mindent hajlandók elhinni, sok mindenért hajlandók fizetni és ezzel sokan vissza is élnek. Nagyon sok hasznos és értékes segítő van, de azért érdemes óvatosnak lenni.

Hát, ez eléggé, hogy is mondjam, szerteágazó lett (vagy kaotikus). Végigolvasta valaki? Ti mit gondoltok minderről?