Van a coachoknak egy nemzetközi szervezete, amit rövidítve ICF-nek hívnak. Az ICF meghatározása szerint a coaching az ügyféllel folytatott olyan partneri együttműködés, olyan gondolatébresztő és kreatív folyamat, amely arra inspirálja őt, hogy a legtöbbet hozza ki önmagából személyes és szakmai szempontból egyaránt.
Nagyon röviden, a coaching egy segítő beszélgetés.
De ez egy olyan beszélgetés, ami különbözik minden más beszélgetéstől, amit eddig tapasztaltál, mert ebben csakis te vagy a fókuszban. Az ülés keretei között a coach csak rád figyel, csak rád kíváncsi. Te határozod meg a témát és azt is, mennyire mélyen vagy hajlandó elmerülni benne. Nyíltan és szabadon beszélhetsz a gondolataidról, érzéseidről, szükségleteidről. A coach nem mond értékítéletét, nem véleményez, nem tereli saját magára a szót.
A beszélgetésnek azonban minden szabadsága mellett mégis van egy szerkezete, mert céllal rendelkezik. Ez pedig az, hogy az általad behozott témát a lehető legalaposabban feltárjuk, megfogalmazd a témával kapcsolatos céljaidat és a célok elérésének eszközeit, kidolgozz egy akciótervet a megoldásra és azt meg is valósítsd.
A coaching nem tanácsadás. A coach nem fogja megmondani, mit kell tenned az adott helyzetben, csak segít abban, hogy erre magadtól rájöjj, hiszen a te problémáidat te ismered a legjobban. A coach leginkább csak figyel, kérdez, esetleg összefoglalással, ismétléssel segít a mélyebb feldolgozásban.
A coaching kifejezést nagyon sokszor nem ebben a hagyományos szakmai értelemben használják, mert sajnos a coaching tevékenység jelenleg nem szabályozott és gyakran motivációs guruk, sőt néha ezoterikus elméleteket vallók is coachnak nevezik magukat. Én ragaszkodom a szigorú szakmai alapokhoz és a határok megőrzéséhez. Ezeknek megfelelően végzem a tevékenységem.
Völgyi Viktória 