A személyiség erősségeiről szóló elmélet tudományos értelemben nagyon új, az alapját jelentő kutatást 2000-ben indította el Martin Seligman és Christopher Peterson. A kutatáson három évig több mint ötven kutató dolgozott világszerte, és az volt a deklarált célja, hogy a mentális zavarok kézikönyvéhez hasonlóan (amely azt listázza, hogy mi mehet tönkre az emberben), létrehozzanak egy rendszert, ami az emberekben lévő jó dolgokat listázza.
A kutatásban azokat a tulajdonságokat akarták meghatározni, melyek
– univerzálisak (kultúrától, vallástól, politikától függetlenül értékesnek tartják őket az emberek),
– hozzájárulnak az egyéni kiteljesedéshez,
– saját jogon értéknek számítanak,
– soha nem hatnak negatívan másra,
– a szülők általában szeretnék, hogy a gyerekük rendelkezzen ezen a tulajdonsággal, és
– (legalábbis elméletileg) a társadalmi intézmények is támogatják ezen tulajdonságok megjelenését.
Végül huszonnégy ilyen tulajdonságot azonosítottak, melyeket erősségeknek neveztek el és hat nagy csoportba (erénycsoportba) sorolták be ezeket. Ezek az erősségek valamilyen szinten mindenkiben megtalálhatók, ezek a személyiségünk részét képezik, de vannak olyanok melyek jellemzőbbek ránk, mint a többi, vannak olyanok, amelyek a személyiségünk alapvető meghatározó elemei.
A további kutatások azt igazolták, hogy ha felismerjük és hasznosítjuk az erősségeinket, az sokkal nagyobb hatással van a sikerességünkre és boldogságunkra, mint az, amit általában csinálni szoktunk, hogy a hibáinkat azonosítjuk be, és ezeket próbáljuk megjavítani, vagy ezek ellenében akarunk működni.
Gondoljuk csak végig, hogy mit könnyebb megválaszolni: azt, hogy miben vagyunk gyengék, mit rontunk el állandóan, vagy azt, hogy miben vagyunk jók. A legtöbbünknek sokkal könnyebb a hibáinkat felsorolni, mint az erősségeinket, és általában az is a célunk, hogy a hibáinkat kijavítsuk, hogy abban legyünk jobbak, amiben gyengék vagyunk. Megint csak a kutatások szerint azonban, az igazán sikeres emberek sokkal inkább képesek az erősségeiket felismerné és ezeket hasznosítani, és arra koncentrálnak, hogy ezekben váljanak még jobbá.
Az erősségeink felismerése és elismerése, valamint megfelelő hasznosítása azt segíti elő, hogy pozitívabban tudjunk saját magunkra tekinteni és erre alapozva jobban is működjünk.
Regényírás során, amikor a szereplőkről gondolkozunk végiggondolhatjuk, hogy nekik mik az erősségeik, vagy pontosabban mely erősségekben kimagaslóak és melyekben gyengébbek (ez utóbbiak segíthetnek a hibáik megtalálásában, annak megfogalmazásában, hogy miben kell változniuk), néha a gyengeség adódhat abból is, hogy valaki túlzottan támaszkodik valamelyik erősségére. Ezt is érdemes számításba venni.
És akkor lássuk, hogy mik is ezek a beazonosított erősségek a kutatás eredményei alapján. Fontos itt megjegyezni, hogy az erénycsoportok között nincs fontossági vagy értékbeli sorrend és még egyszer, mindenkiben megvan mindegyik erősség, csak eltérő szinttel.
Az első erénycsoport a tudás vagy bölcsesség, ami azokat a kognitív erősségeket foglalja egybe, amelyek a tudás megszerzésére és hasznosítására vonatkoznak, és ebbe a csoportba a következő öt erősség tartozik:
– kreativitás: újító jellegű gondolkodásmód, amely magába foglalja a művészi kifejezésmódot, de nemcsak azt, hanem a tudományos és a hétköznapi kreativitást is;
– kíváncsiság: érdeklődés mindenfajta élmény iránt, a felfedezés iránti fogékonyság;
– ítélőképesség, kritikus gondolkodás: a dolgok alapos és minden oldalról történő átgondolásának képessége, és az a képesség, hogy új bizonyítok hatására képes valaki megváltoztatni a véleményét;
– a tanulás szeretete: szeret új információkhoz jutni, új képességeket elsajátítani, új ismereteket szerezni – általában a formális oktatásban is jól szerepel, de az informális tanulást is szereti;
– perspektíva: a világról alkotott felfogását jól tudja hasznosítani, ez mások számára is különleges értéket jelent, képes másoknak bölcs tanácsokat adni.
A második erénycsoport a bátorság, melybe az akarattal kapcsolatos erősségek tartoznak, így:
– hősiesség: nem riad vissza a fenyegetéstől, a kihívásoktól, a fájdalomtól vagy nehézségektől, akkor is vállalja a véleményét, ha mások nem fogadják el;
– kitartás, buzgalom: minden nehézség ellenére mindig befejezi azt, amibe belefog, örömét leli a feladatok befejezésében;
– hitelesség: nem akar másnak látszani, mint ami, becsületes nem csak szavakban, hanem az életvitelben is, felvállalja önmagát és szándékait;
– lelkesedés: energiával telve fordul az élet felé, élőnek és aktívnak érzi magát, lelkesedése a környezetére is átragad.
A harmadik erénycsoport a szeretet, ami az interperszonális, vagyis az emberi kapcsolatokban megnyilvánuló erősségeket jelenti, a következők szerint:
– intimitás: értékeli a másokkal való szoros kapcsolatot, közel érzi magát az emberekhez, tud őszinte szeretetet adni és elfogadni;
– kedvesség: segít másoknak, vigyáz másokra, próbál a kedvükben járni (azt hiszem, ez magáért beszél :) );
– szociális intelligencia: tudatában van saját és mások érzéseinek, motívumainak, tudja, hogy különféle szociális helyzetekben hogyan viselkedjen.
A negyedik erénycsoport az igazságosság, ami azon társadalmi erősségeket jelenti, melyek az egészséges közösségi életet szolgálják. Ezek a következők:
– társadalmi elkötelezettség, csapatmunka: lojális a csoportjával, jó csapatjátékos;
– méltányosság: mindenkit egyenlően kezel, nem engedi, hogy személyes érzései eltorzítsák a másokkal kapcsolatos cselekedeteit, értékeléseit;
– vezetői képesség: jó érzéke van különféle tevékenységek megszervezéséhez és lebonyolításához, és mindeközben képes jó kapcsolatot fenntartani a csoporttagokkal.
Az ötödik erénycsoport a mértékletesség, vagyis azok az erősségek, melyek a túlzásoktól védenek meg minket.
– megbocsátás, könyörületesség: nem dédelget bosszúvágyat, megbocsát azoknak, akik megbántják;
– alázatosság, szerénység: nem keres feltűnést, nem tekinti önmagát különlegesnek, akár szívesen átengedi az elismerést másnak;
– óvatosság: elővigyázatos, feleslegesen nem keresi a veszélyt, nem tesz illetve mond olyan dolgokat, melyeket később megbánhat;
– önkontroll: képes szabályozni azt, amit érez és tesz, nem okoz számára problémát, ha vissza kell fognia a vágyait, szükségleteit és indulatait.
A hatodik, egyben utolsó erénycsoport a transzcendencia, az olyan erősségek, melyek a tágabb univerzummal való kapcsolatot erősítik és jelentést adnak az életnek:
– a szépre és kiválóságra való fogékonyság: az élet minden területén felfedezi a szépséget és kiválóságot (természet, művészet, tudomány, más emberek);
– hála: tudatában van a vele történő pozitív dolgoknak, hálás ezekért és ezt ki is fejezi;
– remény: pozitív jövőbeli eseményekre számít és ezekért kész dolgozni is;
– játékosság: szeret nevetni és másokat megnevettetni, az életnek mindig látja a napos oldalát;
– spiritualitás: koherens hitrendszerrel bír az élet céljával és jelentésével kapcsolatban, ami irányítja a cselekedeteit és biztonságérzetet nyújt neki (és ez nem feltétlenül vallásos hitrendszert jelent, hanem inkább arról szól, hogy fixen tudod, hogy mik az alapvető értékeid, mit tartasz fontosnak az életben).
A következő weboldalon kitölthető az erősségekre vonatkozó teszt (magyar nyelven is). Ezt használhatod önismeretre, de használhatod arra is, hogy kitöltöd úgy, hogy beleképzeled magad a szereplőd helyébe, ő milyen válaszokat adni.
(Az oldalon részletesebb elemzést is lehet kérni, fizetés ellenében, de könnyen lehet, hogy ahhoz angolul kell kitölteni a tesztet, nem ezt akarom reklámozni itt!)
Az első öt-hét erősségünk az, ami igazán meghatározó a személyiségünkben, ezekre tudunk leginkább támaszkodni, ezek alkalmazása hozza a legnagyobb örömöt és megelégedettséget, általában ezen erősségeink alkalmazása során érjük el a flow élményt is.
Mivel ez egy pozitív pszichológiai szemléletű modell, különösen ajánlom, hogy a regényed “főgonosza” vonatkozásában is gondolkodj el arról, hogy neki vajon mik lehetnek a fő erősségei. Jó ugyanis, ha a negatív karaktereidnek is ismered a pozitívan megfogalmazható tulajdonságait. :)
Ha más bejegyzések is érdekelnek, kérlek, iratkozz fel az oldalra:
Völgyi Viktória 