A korai személyiségelméletek az egyéneket különféle típusokba próbálták sorolni, melyek alapján az egyén vagy ilyen vagy olyan és nincsenek átmenetek. A mai személyiség-felfogásnak sokkal jobban megfelel az a gondolat, hogy a személyiségjegyek inkább vonás jellegűek. Ez azt jelenti, hogy a személyiségjegyek olyanok, mint egy skála, aminek van két végpontja, de csak kevés konkrét személy (vagy éppen senki sem) tartozik egyértelműen egyik vagy másik kategóriába. Az egyes személyek inkább a két végpont között helyezhetők el valahol. A modern személyiségtesztek jellemzően ezt az utóbbi felfogást tükrözik.
Az én egyik kedvencem, az on-line ingyenes elérhető „16personalities” teszt, ami magyarul is megtalálható a következő linken:
https://www.16personalities.com/hu
Ezt is kitöltheted akár a szereplőd bőrébe bújva és utána kaphatsz egy részletes értékelést. Maga a teszt alapvetően Carl G. Jung elméleti felvetésein, és az ún. Myers-Briggs féle Típusjelző kérdőíven alapul.
A személyiség öt aspektusát méri a teszt, melyek a következők:
1. Tudat
Ez azt a kérdést vizsgálja, hogy általában, hogyan viszonyulunk a külvilághoz, és az introvertált-extrovertált skálán való elhelyezkedésünket állapítja meg. (Az introvertált-extrovertált megkülönböztetés nagyon sok személyiség leíró modellben szerepel, alapvető személyiségvonásnak számít, aminek ráadásul veleszületett alapjai vannak.) Az introvertáltak inkább a magányos tevékenységet preferálják, kimeríti őket a társas érintkezés, és érzékenyebbek a külső ingerekre. Az extrovertáltak viszont inkább a csoportos tevékenységeket részesítik előnyben, energiát ad nekik a szociális érintkezés, lelkesebbek, és könnyebben jönnek izgalomba a külső ingerek hatására.
2. Energia
Ez azt vizsgálja, hogyan látjuk a világot, hogy dolgozzuk fel a külvilágból érkező információt. A skála egyik végén a megfigyelő vagy realista, másik végén az intuitív feldolgozási mód áll. A realisták gyakorlatiasak, két lábbal állnak a földön. Erős szokásaik vannak. Inkább a múltra, mint a jelenre koncentrálnak, a tények érdeklik őket, az egyszerűség a komplexitással szemben. Az intuitív szemléletű személyek nagy képzelőerővel bírnak, nyitottak és kíváncsiak. Előnyben részesítik az újdonságot a stabilitással szemben, a rejtett jelentésre koncentrálnak és a jövőbeli lehetőségekre. Jobban érdekli őket az elméleti gondolkozás, mint a gyakorlati megvalósítás.
3. Természet
Ez a szempont arra tér ki, hogyan hozzuk a döntéseinket és hogyan kezeljük az érzelmeinket. A skála két végén a logikus beállítottság és az elvi beállítottság áll. (A magyar fordítás szerintem kicsit megtévesztő, mert az eredeti, angol verzióban a thinking-feeling, vagyis gondolkodó-érző szópár szerepel, ami jobban tükrözi a lényeget, de azért maradok a hivatalos fordításnál.) A logikus beállítódású személyt a racionalitás és az objektivitás irányítja. Számára a logika elsődleges az érzelmekkel szemben. Az ilyen személy gyakran elrejti az érzelmeit mások előtt és a hatékonyság fontosabb számára, mint a másokkal való együttműködés. Szereti a tudományos megközelítést. Jobban tud egyedül dönteni, a tények alapján, mint mások segítségével, és jellemzően mindent elemez. Az elvi beállítódás inkább érzelmi alapú. Az ilyen személy érzékeny és érzelmileg kifejező, saját és mások érzelmeit is jobban azonosítja, empatikus. Kevésbé versengő, fontosabb a társas harmónia és együttműködés, mint az eredmény elérése. Az érzelmeit követve hozza meg döntéseit, és ennek sokszor támaszkodik másokra.
4. Taktika
Ez az aspektus arról szól, hogyan viszonyulunk a munkához, a tervezéshez és a döntéshozatalhoz, inkább tervező vagy inkább kutató beállítottságúak vagyunk-e. A tervezők határozottak, alaposak és jól szervezettek. Az egyértelműséget és a megjósolhatóságot szeretik, ezért maguk is struktúráltan szeretnek működni, kevéssé spontának. A kutatókat az improvizációs képesség jellemzi, ezért könnyebben felismerik a lehetőségeket is. Rugalmasabban működnek, szeretik nyitva hagyni a lehetőségeiket. Mindezek miatt gyakran nem követik annyira a társadalmi szabályokat.
5. Identitás
Ez a vonás áthatja a teljes személyiséget, és szoros kapcsolatban áll az önbizalommal. Arra ad választ, hogy mennyire vagyunk biztosak a képességeinkben és a döntéseinkben. A skála egyik végpontja az öntudatos, másik az óvatos személyiség. Az öntudatosabb emberek magabiztosabbak, kiegyensúlyozottabbak, ezért ellenállóbbak a stresszel szemben is. Nem aggódnak túl sokat, és nem kínozzák magukat túlzottan céljaik elérése érdekében. Az óvatosabb személyek érzékenyebbek a stresszre, többször vannak zavarban vagy feszélyezettek. Mindezek miatt hevesebb érzelmeket élnek át. Ugyanakkor siker-orientáltabbak, néha már-már perfekcionisták, és nagy a fejlődésvágyuk.
A teszt, a válaszaink alapján besorol 16 személyiségtípus valamelyikébe, és a weboldalon az egyes típusokról részletes leírást lehet olvasni, bár a legnagyobb részét angolul.
Akár saját magadra, akár a szereplődre alkalmazod ezt a tesztet, néhány dolgot mindig fontos észben tartani:
A személyiségteszteknek nincs eredményük, bár amit kapunk azt néha így nevezzük. Ez inkább egy leírás arról, hogy a teszt kitöltésekor milyenek vagyunk, a teszt által vizsgált személyiségvonások tükrében. Néha teljesen magunkra ismerünk, néha kételkedünk a kapott leírásban. Néha, a teszt magyarázatot adhat bizonyos viselkedésmintáinkra.
Fontos felismerni, hogy az egyes jellemzők nem jók vagy rosszak. Mindegyik végpontnak megvan a pozitív és a negatív eleme is. Bármilyenek vagyunk is, azt kiaknázhatjuk.
Nem szabad azonban hagynunk, hogy egy ilyen teszt behatároljon minket. Nem mondhatjuk azt, hogy ilyenek vagyunk és kész, például, hogy azért nem tudok alkalmazkodni a munkatársaimhoz, mert én tervező vagyok és a szervezettséget szeretem, nem tudom elviselni a rendetlenséget.
Ne feledjük, hogy ezek skálák. Igen, lehet, hogy egyértelműen közelebb vagyunk a skála valamelyik végpontjához, de ha megpróbáljuk különböző napokon, különböző hangulatban kitölteni a tesztet, akkor észrevehetjük, hogy az „eredmény” változhat. Néha csak minimálisan, néha sokkal erősebben.
Ráadásul, szándékosan is dönthetünk a változás, a fejlődés mellett. Ha úgy gondoljuk, valamelyik személyiségjegyünk túl merev és gátol minket a céljaink elérésében, akkor tehetünk tudatos lépéseket, hogy elinduljunk a skála másik vége felé. Ez nem jelenti azt, hogy fel kell adnunk önmagunkat, csak annyit, hogy magunkévá teszünk bizonyos – számunkra is elfogadható – elemeket a „másik oldal” jellemzőiből.
Ha szereplődre vonatkoztatod a személyiségleírást, akkor pedig kifejezetten cél, hogy ő változzon, hiszen a regény egyik lényege a változás, fejlődés a főhős személyiségében.
Ha szeretnél hasonló bejegyzésekről értesítést kapni, kérlek, iratkozz fel az oldalra:
Völgyi Viktória 