A „Magyar könyv is magyar termék mozgalom” keretében ezúttal J.A.A. Donath Triannita sorozatának első kötetét kaptam meg olvasásra és ajánlásra. Ez a kiadói megjelölés szerint egy történelmi fantasy, pontosabban egy kitalált világban játszódó történelmi regény.
Két triannita lovag indul el egy küldetésre, egy számukra fontos irat visszaszerzésére a királyságukat állandóan támadó vad, nomád törzsektől. Az útjuk során sokféle néppel és kalanddal találkoznak és végül rájönnek, hogy talán nem is a nomád kurtok jelentik a legnagyobb veszélyt, hiszen ők maguk is menekülnek.
J.A.A. Donath a klasszikus fantasyk és történelmi regények stílusát követő leíró szerző. A környezet, a természet, a népek, a szokások, az emberek színes és választékos mondatokkal jellemezve kerülnek elénk. A világ minden elemében kidolgozott, változatos és érdekes, ahogy haladunk előre, a lovagokkal együtt ismerjük meg az új helyszíneket és az új népeket.
Amikor elolvasok egy-egy könyvet, akkor utána (csakis és kizárólag utána!) a kiadó oldalán el szoktam olvasni az írói bemutatkozást is, ha van ilyen. Jelen esetben az író weboldalára is tovább léptem és ott egy igencsak inspiráló élettörténetet ismerhettem meg. Az ott kibontakozó pozitív életszemlélet ezt a regényt is mélyen átitatja.
Az írói bemutatkozás megismerése előtt is éreztem, hogy a névválasztás Tolkien és G.R.R. Martin mintáját követi és a történetben magában is érződik a Tűz és jég dala ciklusból merített inspiráció, amit az ismertető aztán alá is támasztott. (A szerző „vallja, hogy olyan nagy hatással volt rá G.R.R. Martin Trónok harca ciklusa, hogy azt érezte: ilyesmit szeretne írni, de kihagyná belőle a sárkányokat, a varázslatot, a megszokott idegen lényeket.”)
Bevallom, az eddig kapott regények közül most gondolkodtam a legtöbbet azon, hogy is közelítsem meg az ajánlót, pedig elméletileg ez eddig a legtesthezállóbb regény mind közül.
A problémát az okozta, hogy erős késztetést éreztem arra, hogy elkezdjek a különféle zsánerekről, az átfedésekről, a kapcsolódásokról, a zsánerelvárásokról és hasonlókról írni, de ezt inkább most kihagyom. (Csak röviden: a fantasy fogalmi eleme a mágia valamilyen formája, a történelmi regénynél pedig ez értelemszerűen teljesen kizárt, viszont ott meg fogalmi elem a realizmus, a valós történelmi kor és ennek minden jellemzője, még akkor is, ha a történet és a szereplők kitaláltak.)
Ajánlási szempontból azonban annyit mindenképp el kell mondanom, hogy az elvetemült fantasy olvasók hiányolni fogják a mágiát, az elvetemült történelmi zsáner olvasók pedig túlságosan fantasztikusnak fogják tartani.
Az ilyesfajta könyvek olvasásához mindenekelőtt nyitottság kell, annak elfogadása, hogy nem mindenki akar megfelelni a zsánerek kötöttségeinek. Én pedig teljesen egyetértek azzal, hogy mindenki írjon azt és úgy, ahogy szeretne. 😊 Mert ez zsánertől függetlenül egy jó és színvonalas stílusban megírt regény.
Szóval, azoknak ajánlom, akik nyitottak vagy éppen nem túl elkötelezettek egyetlen zsáner mellett sem és szeretik a jól és pontosan megfogalmazott leírásokat. Mindig el szoktam mondani, hogy engem az adott könyv mire emlékeztet és ezúttal valami teljesen távoli jutott eszembe: a Tüskevár és úgy általában Fekete István.
Egyébként meg karácsonyi ajándéknak sem utolsó, sőt akár az egész sorozatot be lehet szerezni egyben:
https://www.helma.hu/konyvek/a-triannita-kronikak-az-elso-szovetseg
Völgyi Viktória 