Szellemfények – Huszonharmadik fejezet

Az ajtó csattanásával magába zárta a teljes sötétség. Wil fogai összekoccantak, úgy érezte nincs benn semmi levegő, megállt az idő és nem tudta percek, órák, vagy napok teltek el. Emlékeztette magát, hogy a Rózsakertben van, Efezoszban. Motyogva ismételte ezeket a szavakat. Marcus úr zárta be és ki is fogja engedni, amikor jónak látja.
A hangosan kimondott szavak sem győzték meg. Amikor kinyílik az ajtó, a kőoltárhoz viszik majd, lekötözik, megvágják, beleszúrják azt a valamit a karjába, hallani fogja, ahogy a vére a földre tett fatégelybe folyik. Már a kötést is érezte a szemén. Érezte az érintésüket, a kést a húsában. Ott voltak körülötte a csuklyás alakok, akiknek mintha nem lett volna arcuk. Hallotta a kántálásukat. Érezte a vér szagát.
Egyre vadabbul rángatta a köteleket, és meleg vér folyt végig a karján. Mint akkor. Tudta, hogy nincs semmi esélye, alig volt helye mozdulni, de nem bírta abbahagyni.
Kinyílt az ajtó és beömlött a fény. Wil vakon pislogott. Eloldozták a béklyót és valaki kitámogatta a szűk lyukból. Most kellene elfutnia. Vér csorgott a szemébe, a végtagjait kocsonyásnak érezte, a fogai vacogtak, pedig lángolt a teste, a ruhája szinte hozzátapadt a bőréhez az izzadságtól.
Marcus úr állt előtte, nem egy arctalan démon. Nem tudta, mi történt, de térdre rogyott a gazdája előtt, lehajtotta a fejét, a haja az arcába hullott.
– Sajnálom… sajnálom… – Ezt az egyetlen szót ismételgette, bár fogalma sem volt, miért kér bocsánatot.
Kapkodva szedte a levegőt, mégis úgy érezte, semmi nem jut el a tüdejéig. Aztán görcsösen összerándult a gyomra, és csak annyi ideje volt, hogy oldalra forduljon, mielőtt minden kijött belőle, amit reggelire evett. Amikor már semmi nem maradt, akkor is tovább öklendezett, a torka égett, a szeméből folyt a könny és összekeveredett az arcát borító vérrel és verejtékkel.
Aztán Marcus úr érintését érezte a hátán, ösztönösen hozzásimult a tenyérhez és a vad remegés hamarosan reszketéssé enyhült.
– Most már vége van, Wil. Minden rendben – hallotta gazdája megnyugtató hangját.
A légzése lelassult és ő elengedte a külvilágot.