Írásaim, Szellemfények

Szellemfények – Huszonkilencedik fejezet

Amikor Marcus visszament a szobájába, Wil az ajtó mellett térdelt, lehajtott fejjel, úgy várta. Behúzta maga mögött az ajtót, aztán megállt a rabszolgája előtt és egy darabig csak nézte. Wil nem mozdult, nem pillantott fel, talán még a lélegzetét is visszafojtotta. A halántékán még mindig ott volt a seb, körülvéve egy sötét zúzódással, a jobb csuklóján pedig kötést viselt, de új sérülés nem látszott rajta.
– Szeretnél mondani valamit? – kérdezte Marcus.
– Bocsánatot kérek, uram.
– Állj fel!
Wil azonnal engedelmeskedett, de a fejét továbbra sem emelte fel. Marcus felsóhajtott.
– Megmentetted Amilia kisasszony életét –mondta. – Azt hiszed, megbüntetlek ezért?
– Uram engedélye nélkül hagytam el a házat.
Wil tehát nyilvánvalóan azt hitte, hogy igen, Marcus meg fogja büntetni. A múltkori eset után ezen nem is nagyon csodálkozhatott.
– Ez igaz. Hány éjszaka óta csinálod ezt?
– Ez volt a negyedik, uram.
– Honnan tudtad, hogy merre keresd őket?
– Nem tudtam, uram. Csak szerencsém volt.
Hát persze. Wil és az ő szerencséje.
– Értem. Mondd el részletesen, mi történt!
Wil tömören, de minden részletre kiterjedően leírta az eseményeket, aztán az övéből előhúzott egy kést.
– Ezt az egyik támadótól vettem el, uram – mondta, és átadta a fegyvert.
Marcus megvizsgálta a tőrt, de semmi rendkívülit nem látott rajta, semmit, ami alapján azonosítható lett volna a tulajdonosa.
– Azt akarom, hogy menj el a főtanácsos úr házába, és mondd el neki, mi történt, hogy a leánya itt van, biztonságban, és itt tölti az éjszakát az egyik vendégszobában.
Wil láthatóan másra számított, de nem szólt semmit, némán meghajolt és távozott. Marcus leült az ágy szélére és megdörzsölte a szemét. Úgy tűnt, akármit is csinál, nem tudja távol tartani magát az eseményektől. Biztos volt benne, akárhányszor büntetné is meg Wilt, azt még a bezártságtól való állandó félelem sem tarthatná vissza attól, hogy megpróbáljon segíteni. Nem is volt túl sok kedve ilyen megoldást alkalmazni.
És ami azt illeti, Amiliának igaza volt. Minderre ő maga tanította Wilt.

Hozzászólás