Elég sok írástechnikáról szóló könyvet olvastam/olvasok és viszonylag nehezen tudnék kedvencet választani ezek közül, de az biztos, hogy a „Save the Cat! Writes a Novel” legalábbis a top tízben van.
Ez a könyv elsősorban a cselekmény kidolgozásában tud segítséget nyújtani, mégis az első érdemi fejezet a főszereplővel foglalkozik. Leginkább azért, mert ez a kettő egyáltalán nem választható el egymástól és alapvetően felesleges kérdés, hogy melyikkel kell kezdeni vagy melyik a fontosabb. Regényt írni komplex feladat, ahol minden mindennel összefügg és kölcsönösen hat egymásra.
A főszereplőre a legtöbb írástechnikai könyv előszeretettel használja a protagonista kifejezést, részben azért, mert ez semleges (vagyis magában foglalja, hogy a főszereplőnek nem kell jónak lennie), másrészt professzionálisabban hangzik. 😊 Ez a könyv viszont hősnek nevezi (vagy főhősnek, ha tetszik) és nekem ez bejön.
A hős az, aki “megérdemli”, hogy egy egész regény szóljon róla. Az a cél, hogy emlékezetes karakterekről írjunk, akik emlékezetes cselekedeteket hajtanak végre, olyan karaktert kell alkotni, aki arra született, hogy az adott cselekmény középpontjában álljon. Ez ennek a könyvnek a kiindulópontja a főszereplővel kapcsolatban.
Nagyon sok írótól hallok olyat, hogy a főszereplő csak úgy megszületik, készen lép elő vagy éppen, hogy a főszereplő azt csinál, amit akar, átveszi az irányítást a regény felett. És bevallom, én is szoktam néha ilyeneket érezni.
Viszont a valóság az, hogy a regényben minden az írótól származik, maximum nem minden tudatosan. És vannak, akik nem is akarják ezeket a dolgokat tudatosítani, mert úgy érzik, akkor elveszik az írásból a művészet, de én ezzel nem így vagyok. És, ha te sem, akkor érdemes tovább olvasni ezt a bejegyzést.
Én abban hiszek, ha tudatosítod azt, hogy íróként mit miért teszel, azáltal jobb író is leszel. Ezért is érdemes írástechnikai könyveket olvasni. És ezért érdemes a regényünk karaktereit tudatosan fejleszteni.
De visszatérve a Save the Cat! Writes a Novel nézeteihez a főhős fejlesztéséről. E szerint három dologra van szüksége egy főhősnek:
- Probléma (vagy hiba, amit orvosolni kell)
- Vágy (vagy cél, amit a hős szeretne elérni)
- Szükséglet (vagy egy lecke, amit a főhősnek meg kell tanulnia)
Az olvasókat jellemzően nem nyűgözi le, ha egy főhős tökéletes, mert akkor nincs is benne semmi érdekes. Valójában, minél több problémája van, annál jobb. (Bár persze ebben sem lehet túlzásba esni, mert könnyen melodrámává alakulhat egy regény.) Az viszont reális, hogy valaki az élete több területén is problémákkal küzd (a magánéletben, a munkában, a kapcsolataiban, stb.). /Én itt szeretném közbevetné az egyik mániámat: az, hogy egy szereplő nem tökéletes, van hibája, nem jelenti azt feltétlenül, hogy morálisan “szürke”. Ezt a kettőt sokszor összekeverik. A hibák, problémák simán lehetnek olyan dolgok is, amik nem teszik erkölcsileg megkérdőjelezhetővé a szereplőt, csak éppen nehézségeket okoznak neki abban, hogy megoldja a regény cselekménye során felmerülő konfliktusokat. Ezt én azért tartom fontosnak, mert én például a magam részéről nem nagyon szeretek erkölcsileg problémás szereplőkről írni./
Az olvasók jó része arra vágyik, hogy arról olvasson, ahogy egy tökéletlen főszereplő lassan megoldja a problémáit, vagy legalább azok egy részét. Vagyis fejlődik, változik, még durvábban fogalmazva transzformáción esik át.
A változás minden regény lényege és a konfliktus alapja.
A probléma azonban önmagában nem elég, az is fontos, hogy a főhősnek az elejétől fogva legyen valamilyen célja és azt próbálja is aktívan elérni. Ez valami olyasmi, amiről ő maga azt hiszi, hogy meg fogja oldani a problémáját. Az kevésbé fontos, hogy ezt a célt elérje, sőt maga a cél akár változhat is a történet során. Ami fontos, hogy ez legyen valami konkrét dolog. Lehet persze, mondjuk az a célja, hogy boldog legyen, de akkor is érdemes ehhez valami konkrétat társítani, amiről azt gondolja, hogy majd boldoggá fogja tenni (például egy társ, egy új munkahely, egy gyerek vagy bármi más).
A cél elérésének útjába aztán egy csomó akadályt állíthatsz, ami pedig előállítja a konfliktust. Ez lesz lényegében a szigorú értelemben vett cselekmény, vagyis a külső események sora, amik a regény során történnek. (A Save the Cat világában az ún. A sztori.)
És itt jön képbe a harmadik elem: a szükséglet vagy tanulnivaló. Mert nyilván (😊) a probléma megoldása nem az, amire a főhős vágyik, hanem valami más. Valami, amire a történet során rá kell ébrednie, amiben meg kell változnia – gondolkodásban, érzelmileg vagy viselkedésben. Ez az, amit a történet érzelmi ívének vagy karakterívnek szoktunk nevezni (a Save the Cat terminológiában pedig ez a B sztori). Ez maga a transzformáció és a belső, érzelmi konfliktus.
Ehhez az kell, hogy a karakter (és előtte az író) felismerje, hogy mi is a valódi probléma. Ezt nevezhetjük múltbéli sebnek, kísértetnek, téves hiedelemnek vagy élethazugságnak. Az elnevezés lényegében mindegy. A lényeg, hogy a főhős személyiségében kell valami alapvetőnek megváltoznia ahhoz, hogy megoldja a problémáját. (És végül ez segít elérni a külső célt is, vagy éppen sikerül rádöbbenteni arra, hogy nem is kell azt a célt elérnie ahhoz, hogy jobb élete legyen.)
A tanulság, amire a főhős rájön, általában valami nagyon univerzális, amihez az olvasók nagy része is tud kötődni. És mondanivalója jobb esetben akkor is van a regénynek, ha nem feltétlenül karakterközpontú írás, hanem mondjuk thriller vagy kalandregényt. Legalábbis, ha szeretnéd, hogy az olvasók érzelmileg is azonosulni tudjanak az írásoddal, érdemes ezzel foglalkozni. Az érzelmi azonosulás ugyanis az alapja annak, hogy később is visszatérjenek hozzád.
Hát, valahogy így.
Mindez nem jelenti azt, hogy ezen szempontok mentén kellene feltétlenül kitalálnod a főszereplődet. Nyilván egy csomó ötlet, gondolat alakul ki önmagától (vagyis inkább tudattalanul) és lehet, hogy csak egyszerűen elkezdesz írni. De, amikor mondjuk elakadsz, átírsz, szerkesztesz vagy egyszerűen csak úgy érzed itt az ideje tudatosan végiggondolni a készülő kéziratodat, akkor ezeket az elemeket érdemes alaposan kielemezni.
Itt van néhány kérdés, amik mentén elindulhatsz:
Mik a főszereplőd életében a legnagyobb problémák?
Mit gondol ő ezekről? Mit hisz, hogy mivel tudja orvosolni őket? (Egyáltalán észleli a problémákat a történet elején?)
Mi a fő célja, amikor megismerjük? Hogy változik ez a történet során? Eléri ezt a célt? Ha igen, az segít rajta vagy inkább ront a helyzetén?
Mi áll a problémája hátterében? Mi a lelki/pszichológiai oka, hogy rosszul működnek a dolgok az életében? Mi jelenthet erre valódi megoldást?
Mi a tanulság, amit fel kell ismernie?
Biztos, hogy jó főszereplőt választottál? (Ez talán a legnehezebb kérdés, mert íróként általában nagyon ragaszkodunk a főhősünkhöz. De ha bármilyen bizonytalan érzésed van ezzel kapcsolatban, akkor azért érdemes megvizsgálni. Lehet, hogy csak arra van szükség, hogy a három elem közül valamelyiket erősítsd meg kicsit.)
A Save the Cat! Writes a Novel című könyv számos további érdekes témát tartalmaz. Olvastátok esetleg? Vagy érdekelnének további részletek? Írjátok meg nyugodtan, hogy hasznosnak találtátok-e ezt a bejegyzést!
Völgyi Viktória 