Marcus úr eltökélten bólintott a hölgy kifakadására, és megígérte, hogy mihelyt megtud valamit, tájékoztatni fogja, aztán elindultak visszafelé. Wil úgy látta, hogy az ura nagyon elmerült a gondolataiban, és nem is beszéltek, amíg be nem értek a városba. Ott Marcus úr úgy döntött, betérnek az Arany Kardba, de nem tudtak meg többet annál, mint amiről… Szellemfények – Negyvenedik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 