Marcus a temetőből a laktanyába ment, ahol már sorban álltak az emberek, akik úgy gondolták tudnak valamit a gyilkosságokról. A százados morgott is emiatt, de Marcust ez nem igazán érdekelte.– Küldött a tanács írnokokat? – kérdezte a katonától.– Igen, de ettől még ez a rengeteg ember teljesen felborítja a laktanya életét.– Az ismeretlen áldozat holmijáért… Szellemfények – Harmincötödik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 