Amilia számtalanszor hallgatta végig az apjától, hogy őrültség sötétedés után egyedül mászkálnia a városban. Korábban eddig erre mindig csak legyintett, de most beigazolódtak az apja félelmei. Az egyik pillanatban még hazafelé sietett, a következőben valaki megragadta és berángatta egy eldugott térre. Amilia felsikoltott. Maszkkal fedett arcot látott, és aztán valaki megütötte. Nekiesett a falnak, beverte… Szellemfények – Huszonnyolcadik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 