Wil három egymást követő éjszakán ugyanazt álmodta.Világosban indult lefelé a konyhába, de odalent teljes sötétség fogadta. Természetellenes sötétség és ütemes lüktető hang. A hangtól megremegett, és azonnal hideg veríték ütött ki a hátán. Ugyanakkor a lüktetés vonzotta is.Valami élő volt odalent.Nem akart továbbmenni, de látnia kellett.A sötétségnek anyaga volt, erőt kellett kifejtenie, hogy előre haladjon.… Szellemfények – Huszonhetedik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 