Az ajtó csattanásával magába zárta a teljes sötétség. Wil fogai összekoccantak, úgy érezte nincs benn semmi levegő, megállt az idő és nem tudta percek, órák, vagy napok teltek el. Emlékeztette magát, hogy a Rózsakertben van, Efezoszban. Motyogva ismételte ezeket a szavakat. Marcus úr zárta be és ki is fogja engedni, amikor jónak látja.A hangosan kimondott… Szellemfények – Huszonharmadik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 