Wil nem volt dühös a gazdájára.Marcus úré volt a döntés joga minden kérdésben, az ő feladata pedig az, hogy teljesítse ezeket az utasításokat, nem az, hogy megkérdőjelezze őket.Amikor leért a földszintre, a többieket az egyik asztalnál találta, éppen reggeliztek. Levágta a Marcus úrtól lehozott tálcát az asztalra, amitől Flora összerándult és rémült szemekkel nézett rá,… Szellemfények – Tizenkilencedik fejezet olvasásának folytatása