Kategória: Írásaim

Amikor Marcus hazaért, Wil a kapuban várta. Ahhoz képest, hogy reggel még olyan volt, mint egy megvert kutya, most egyenes derékkal állt, és majdnem olyan vidáman csillogott a szeme, mint a régi időkben.– Minden rendben ment? – kérdezte tőle.– Igen, uram. Kaptak új ruhát, a régieket elégettem. Megmutattam nekik a házat és ettek.– Jó. Szeretnék… Szellemfények – Tizenharmadik fejezet olvasásának folytatása