Az előző nap történtek után Amilia mindenképp ki akarta engesztelni az apját, így amikor az megkérte, hogy kísérje el a piacra, azonnal rábólintott. A reggeli zsongásban lépten-nyomon ismerősökbe botlottak. Amilia mindenkire udvariasan mosolygott, és rendes lányhoz illőn csak akkor szólt, ha kérdezték.– Ó, nézd csak! – szólalt meg az apja, és rámutatott egy magas alakra… Szellemfények – Tizenegyedik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 