Marcus az udvarról felhallatszó ütemes zajra ébredt. Az oldalára fordult és egy hosszú pillanatig mozdulatlanul a falat bámulta. Fáradt volt és kedvetlen, mint mostanában szinte minden reggel.Azt hitte, távol a régi életétől, a vértől, a haláltól és a felelősségtől, minden más lesz. De akkor mi a fenéért nem tudja élvezni ezt a szabadságot és békét?… Szellemfények – Tizedik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 