A nap hátralévő részében, Wil mázsás súlyként érezte Marcus úr neheztelését. A gazdája alig szólt hozzá, és bár nem említette a délelőtt történteket, az események mégis ott feszültek közöttük. Rosszkor volt, rossz helyen, nem is ez volt a baj, hanem az, hogy megszólalt, amikor az a hölgy kérdezősködött. Csendben kellett volna maradnia. Az járt a… Szellemfények – Hetedik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 