A hátulról érkező támadásra Marcus megpördült, és a keze ösztönösen a csípője felé mozdult, de persze nem volt nála kard, ahogy más fegyver sem. A támadójával szemben ilyesmire nem is lett volna szüksége. A fiatal nő óriásira kerekedett zöld szemekkel nézett fel rá.– Jól van, hölgyem?Közben már le is hajolt, hogy felsegítse. Szinte fél kézzel… Szellemfények – Ötödik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 