A parancsnokság udvarán egy századosi rangban lévő idősebb tiszt fogadta a hadnagyot, egyetlen gondterhelt pillantást vetett Wilre, vagyis inkább a karjában tartott holttestre, aztán visszafordult a hadnagy felé.– Az emberei már visszatértek – mondta. – Azt állítják, találtak még egyet,– Igen, uram. Egy emberemet elküldtem a főtanácsos úrhoz, hogy jelentse neki.– Helyes. Bár gondolom, nem… Szellemfények – Negyedik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 