Írásaim, Szellemfények

Szellemfények – Második fejezet

Marcus arra ébredt, hogy nem hall semmi mozgást a házban, és megborzongott. Felült, félrelökte magáról a takarót, aztán felkelt. A kőpadló kellemesen langyos volt meztelen talpa alatt. Bár már benne voltak az őszben, ezen a vidéken az éjszakák még enyhék voltak, a nappalok pedig továbbra is forrók.Átsétált a szobán, kinyitotta az ajtót és fülelt.Wil hozzászokott,… Szellemfények – Második fejezet olvasásának folytatása