Marcus az asztalon újabb és újabb csoportokba rendezte a jelentéseket, csak hogy lefoglalja magát valamivel. Erős késztetést érzett, hogy fel-le járkáljon, de inkább csak hátra döntötte a széket, így az a két hátsó lábán egyensúlyozott, kinyújtóztatta a lábát, és a tarkóján összekulcsolta az ujjait. A konyhából edények halk csörömpölése és Felix hangja szűrődött ki. A… Szellemfények – Negyvenharmadik fejezet olvasásának folytatása
Völgyi Viktória 